9. rész
A mellékszereplőkről
Március 25, vasárnap
Jajj, de rég nem írtam… Tényleg sajnálom, de nem volt miről. Utolső időben nem történt semmi különös. Jah, a csaj tényleg csak túlzottan be volt rúgva, miután megállapították, mi a baja, aznap a kórházban maradt, majd hazaengedték. Ez nem olyan lényeges, csak gondoltam, szép lenne tőlem, ha leírnám.
Lau végre rendbejött, már tudja, hogy Gábor csak játszott vele, szóval nem kínozza magát többet miatta. De azt nem tudja, hogy én is benne voltam a képben… Kornél talált magának egy jó csajt a neten keresztül, én is összebarátkoztam vele. Petrának hívják. Márk… vele semmi különös. Megtudtam, hogy Zsani nem is olyan szörnyű… Úgyhogy én most tökéletesen megvagyok mindenkivel. Na, ne túlozzunk… Az idióta hármassal még mindig nem vagyok jóban. Pénteken Niky azt állította, hogy azért felelt magyarból egyesre, mert nem tudott koncentrálni. Mert ő közönség előtt izgul. Mert nem szereti, ha mindenki őt bámulja. Nagy francot! Nagyon is szereti, sőt imádja, ha ő van a középpontban! De a tanárunk jól kicseszett vele: Hétfőn megíratja vele ugyanazt, amiből olyan szuperul felelt. De legálább lesz ideje megtanulni. Ja, de mégsem lesz, mert biztos megint elvánszorog a barátnőivel a legmenőbb diszkóba. Aztán majd holnap nézheti a tanár az üres papírt, Nikyke meg az újabb gyönnyörű jegyet! J Ilyen kárörvendő csajt, mint én… L
Március 27, kedd
Igeeen! Végre valaki, aki megmutatta Nikynek, hogy a jó jegyekért tanulni kell! Ez a tanár elképesztő. Bevágott neki újabb egyest és behívatta az anyját. Nah, szuper. Remélem nem fog belőle kivetkőzni. Mármint megérdemli, hogy végre valaki úgy bánjon vele, mint egy rendes diákkal, nem pedig mint egy protekcióssal. De elég Nikyből. Laurával megint voltunk suli után sétálni, amikor láttunk két fickót verekedni az utcán. Nem tudtuk megnézni, kik azok, de… J Egy kicsit néztük őket. Valami csaj miatt verekedtek!
Március 30, péntek
Azt hiszem, ahogy így nézegettem a naplót, hogy kedden és péntek érek rá írni belé! J De tréfát félretéve: említettem, hogy Laurával láttunk verekedést az utcán. Hát az egyik verekedő nem volt más, mint Rómeó, Niky pasija. Azzal verekedett, akivel a csaj megcsalta. Na, szuper, mi?
Nekem meg tegnap sikerült szépen elesnem. Gyönyörűen bekékült a jobb kezem, szóval ma sem írok sokat. Be is dagadt, mentünk orvos, ő meg mondja, hogy valószínűleg el van törve. Na faka! Elmentünk röntgenre és kiderült, hogy tényleg eltörtem. Ügyes vagyok, mi? Szóval rögzítették és ma nem is voltam suliban. Kicsit fáj, de tűrhető. Még senki sem tudja, hogy mi lett velem. Majd holnap… Még 2 hétig ezzel a rusnya gipsszel!
Folytatás!
Április 16, hétfő
Tudom, hogy nem szép tőlem, de tudjátok, a kezem. Szóval nem volt erőm, sem kedvem írni. De ma bepótolom. Mi is történt a két hét alatt? Hát igen. Az egész suli hétfőn megbámul, meg kérdezték, mit csináltam. Mikor azt mondtam, elestem, páran elkezdtek röhögni. Hát mi ezen, basszus, vicces? Nem tudom… Aztán hallottam, amint egyszer du. Niky az öltözőben dumált a pasijával. Hogy miért verekedett a másikkal, meg hogy ő nem csinált semmi rosszat… Rómeó meg majd elbőgte magát az öltözőben. Mikor titta véletlen odamentem, elkezdett beszélni. Nem is köszönt, csak elkezdte, hogy mennyire szereti Nikyt, de mindig csalódnia kell benne, meg mindig hazudik neki, és azt gondolja, hogy a srác nem veszi észre, szal szegény Rómeó ott “sírt a vállamon”. Nem is sírt, meg nem is volt még csak közel sem hozzám. Csak átvitt értelemben. Én meg hát meg is sajnáltam. Aztán megkérdezte, mi lett a kezemmel, hát elmondtam. És nem röhögött. Azt mondta, gyógyuljak meg. J Tehát elvoltunk. Kiderült, nem olyan, mint a “csapatka” többi tagja. Mesélt a szüleiről is, azért gazdagok, mert az anyja egyszer megnyerte a lottón a főnyereményt, meg hogy az apja kertész és Nikyék kertjével törődik, akik igazán jól megfizetnek érte. Persze én is meséltem neki magamról egy kicsit… J
Aztán másnap este nagyon csodálkoztam, mikor csengettek és az ajtó mögött Rómeót találtam.
- Ööö… Hát te? – kérdeztem csodálkozva.
- Neked is szia. Jöttelek megnézni. Szabad? – hát biztos nem csak megnézni…
- De… Honnan tudod a címem, és hogy kerültél ide?
- Azt elég, ha én tudom. Nah, beengedsz?
- És ha nem?
- Többet nem beszélek veled.
- Ok. Gyere, de csak egy kis időre! – nem azért, mert nem tudnék nélküle élni, de ha már eljött, hadd tudjam meg, mit akar.
Belépett, majd az előszobában ácsorogtunk.
- Szóval? – kérdeztem egy percnyi csend után.
- Szóval, mi?
- Ezért jöttél?
- Most erre a szótlan ácsorgásra gondolsz?
- Arra. – válaszoltam röviden.
- Hát akkor nem.
Újra csend.
- Bosszút akarok.
- Micsodát?
- Bosszút. – ismételte meg kicsit hangosabban, mintha nem hallottam volna.
- Nem vagyok süket.
- Akkor? Niky ellen tervezek dolgokat és segítened kell.
- Kell? Miért kellene?
- Mert mondom.
- ?
- Mert kérlek. Végre bosszút kell állnom rajta. És senki más nem segíthet csak te.
- Csak én? Miért pont én?
- Mert jófej vagy és segítesz ;) – nah, ez már jobban tetszik!
- Mit kéne tennem?
- Féltékennyé tenni Nikyt. Megalázni. Elvenni tőle mindent, ami fontos a számára. Szóval tönkretenni.
Folytatás!
Én? Hogy a fenébe lennék képes ilyesmire?
- Nikyvel szemben nincs esélyem. Pontosabban mit is akarsz?
- Tegyük féltékennyé ketten.
- Mi-i-i-i-i???
- Olyan gond? Talán van valakid?
- Nem, nincs senkim. De én nem vagyok Niky. Számomra nem olyan könnyű néhány dolog…
- Például?
- Hogyan képzeled el, hogy együtt féltékennyé tesszük?
- Mondjuk azzal, hogy járunk.
Nagyot nyeltem. Majdnem megfulladtam. Így még senki sem közölte velem, hogy járjunk.
- Én nem vagyok ilyenhez szokva.
- A fiú társasághoz?
- Nem. Ahhoz, hogy így kezdjek el járni valakivel.
- Akkor itt az ideje, hogy hozzászokj. Na, mi a válasz?
- Nem tudom. Át kell gondolnom. Mondom, hogy ez szokatlan kérés. Így szokatlan.
- Ok. Holnap találkozunk a suliban.
- Pá!
Hát igen… Másnap találkoztunk, és belementem a dologba. Kinek árthatok vele? Mármint Nikyn kívül, ami a szándékunk. Ezeket nem nagyon írtam, de számtalanszor keresztebetett nekem, és ez már az idegeimre ment. Szóval szünetekben lejárkált hozzám… Meg hát így. És amikor Annust látta a közelben, megöltel és a fülembe súgta, hogy “itt jön Annus”. Nah, remek! Aztán már tényleg olyan volt, mintha jártunk volna. Mindenki úgy tudta, még a barátaim is. Mert tudjátok, Niky bármire képes… Direkt azokra a bulikra mentünk el, ahol tudtuk, hogy ott van Niky, Bea vagy Annus. És igen, a barátnői mindent elújságoltak neki, de eddig úgy tűnik, nem izgatja a dolog. Hát engem sem. Mikor Lau megtudta (nah, vajon kitől? Bea… tudjátok, valami rokona… ), utánam jött, igaz- e. Hát azt mondtam, hogyx igen, de most nincs kedvem erről beszélni. Márk egyik szünetben akart valamit, de én Rómeó miatt nem értem rá. Majd kiesett Márkocskánk szeme! Jót röhögtem rajta. Amilyen pofát vágott, mikor mondtam, hogy tényleg járok Romival… J
Folytatás!
Április 20, péntek
Néha már az az érzésem, tényleg járunk Romival. És jól megvagyunk. Niky már elkezdte a bevetést, megpróbált nevetségessé tenni minket egy versenyen, de nem igazán sikerült neki. Annus ha meglát, mindig az úrnőjéhez szalad… Aztán együtt visszajönnek és fenyegetnek. Mondjuk olyanokkal, hogy ellopják az új kutyusomat. Jé, nem is említettem! Nemrég vettük, illetve kaptuk. A fajtája nem meghatározott, keverék. Ha megnő, magas kutya lesz, de most csak kölyök. Lindának hívják, mivel lány. És Niky meg Annus mindig azzal jönnek, hogy elviszik, elcsalogatják, vagy botrányt csapnak akármivel kapcsolatban, ha még egyszer is meglátnak Rómeóval. Nah, persze! Romi pedig ilyenkor nagyon jőkedvű, mert tudja, a terve bevált. Egyszer nagyon is meglepett, mikor azt kérdezte, jól érzem-e magam vele, és ha már nem muszályna tovább folytatnunk, elhagynám-e. Hirtelen nem tudtam mit válaszolni. Csendben belekortyoltam a koktélomba, mivel épp egy szórakozóhelyen voltunk. Hát nem faggatott tovább.
Amúgy meg… Rég nem beszéltem Laurával. Igaz, még mindig ő a padtársam, de már nem vagyunk annyira jóban. Azt hiszem, nem nézi jó szemmel kapcsolatunkat Romival. Én meg nem kényszerítem, hogy beszéljen velem… Teljesen mindegy. Ha nem akar, ő baja. Tudom, hogy ez nem szép tőlem, de nem nekem van bajom vele, hanem neki van baja velem. Ha nem akar beszélni, ne tegye.
Márkékkal még mindig elvagyok, tegnap egyeztünk meg velük egy dupla randira, amely holnap lesz a pizzériában..Végre eszek egy fincsi pizzát! J Rómeó ötlete volt, és úgy gondoltam, nekik tetszeni fog. Zsani ugrált örömébe, mi Márkkal meg csak néztünk egymásra és mosolyogtunk. Majd holnap meglátom, hogy sül el!
Április 21, szombat
Készen állok, Rómeó mindjárt jön értem. Jéh, már csenget is!
Április 22, vasárnap
Furcsa egy dupla randi volt. Úgy érezetem magam, mintha Márkkal mentem volna el. Romi és Zsani vihogtak, mi ketten meg kajáltunk + beszélgettünk. De azért jó volt. Csak olyan fura volt a hangulat. Mintha Márk szomorú lett volna. Pedig ilyen rosszkedvűnek már rég nem láttam! Asszem du. átmegyek dumcsizni vagy áthívom. Ha otthon lesz.
…
Semmi baja, csak zavarta, hogy nem együtt szórakoztunk mind a négyen. Csak ennyit árult el, de én tudtam, ez nem az összes mondanivalója. Volt még valami a tarsolyában, csak nem merte elmondani. Nem is voltam néluk sokáig. Mert még elmentem Laurához. Jót beszélgettünk és nyugodtan, tizta lelkiismerettel mentem tőle haza.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
