Elérkeztem a helyre, amit Márk a telefonban leírt. Egy autó állt az út szélén, betemetve a friss hóval. Majd megfagytam… Az autónál állt Márk és egy nálam idősebb csaj.

- Helló!

- Szia! – mondták kórusban.

- Tudnál segíteni kijutni? – kérdezte Márk.

- Hát… Most én mit csináljak? Mondhattad volna, hogy hozzak magammal lapátot! J

- Még viccelődj is! Már megfagyunk…

- Ok, még pár perc, hozom a hólapátot. Pá!

És ezzel elsiettem. Komolyan hólapáttal tértem vissza. Márk nagyban vihogott ott azzal a csajjal. Ki a fenét csípett fel már megint! Ez is öregebb nála!

...

Mikor kiszabadítottam az autót, a csaj megköszönte, mivel ez az ő autója. Ezek szerint már jogsija is van! Hazavitt minket és elment. Én Márkéknál maradtam.

- Ki volt az a csaj? – kérdeztem, talán szemrehányóan.

- Senki.

- Na, persze. Akkor miért voltál az autójában?

- Ezt ki mondta?

- Hát… Valahogy nem hiszem el, hogy kicsit sem ismeritek egymást. Talán túlságosan is, ahogy vettem észre…

- Mire célzol?!

- Arra, hogy másfél órával azelőtt kezdett hullani a hó, tehát addig is az autóban kellett lennetek, és az sok idő és ki tudja, mivel töltöttétek…

Erre úgy tűnt, hogy megsértődött. Talán mégsem kellett volna ilyenekkel vádolnom…

- Nem, olyanra még nem került sor. Egyhamar nem is fog. – mondta hirtelen.

- Még szép. Ki az?

- Mit érdekel?

- Ez is az ő műve? Hogy goromba vagy? Jól elcsavarhatta a fejed!

- Nem értheted. És nem, én nem vagyok goromba. Ha igen, nem szándékosan. És ne ítélkezz, ha még nem is ismered!

- Jó. De akkor miért nem mutattál be neki?

- Tessék? Hogyan? Nem is… Mindegy. Azt hiszem, féltékeny vagy.

- Én??? Csak aggódom. Nem tetszik, ha idősebb csajokkal lógsz.

- Kivel lógjak? Veled? Már megbocsáss, de nem te vagy az egyetlen csaj a Földön. És mellesleg Laura már így is találgat. Nem Te mondtad?

- De az más. Ő csak viccelődik. Ez nálunk így működik. Már megszoktam, szívem.

- Ó, hirtelen már az lettem… Eddig csak lehordtál…

- Jó, ha így akarod… Én is megsértődhetek vagy nem?!

Gyors mozdulattal megfogdultam és indulni készültem, de valami visszatartott.

Márk megfogta a vállam és magához fordított… 

Folytatás!

Olyan gyorsan és hirtelen, hogy megilyedtem. Írtó közel álltunk egymáshoz, amint a szemébe néztem, meglepetést láttam benne. Miért tart vissza? Miért néz rám ilyen szemekkel? Kezdem érteni. Ez az egész igazából csak egy pillanat alatt zajlott le, mert eltoltam magamtól.

- Mi volt ez? Mért nem engedsz elmenni?!

- Ööö… Mert nem érted…

- De igenis értem. Tévedtem. Igazad volt. Semmi közöm hozzá, hogy te kivel jársz.

- Ez nem igaz! Van hozzá közöd. Csak nem így kellett volna megkérdezned. Ennyi.

Megint csend következett. Egymás szemébe bámultunk.

- Nem járok azzal a csajjal és egyenlőre senki mással sem.

Azt hiszem, nagy kő esett le a szívemről. Nem azért, mert nem érdemelné meg, de… Igazából nem is tudom, miért.

- Mostmár hazamehetek?

- Tőlem… Szia! Holnap a suliban találkozunk!

- Pá!

Ezzel véget vetettünk a beszélgetésnek. Még nem is tanultam! Pedig holnap töriből írunk, mintha nem lenne elég a vers. Kezdek hasonlítani Laurára! Még én sem néztem bele! J

Február 19.

Annyira nincs kedvem felkelni! De muszály. Sok feladat áll előttem. Még nagyi is megbízott valamivel. Suli után be kell mennem egy nőcskéhez és átadni neki valami papírt, hogy írja alá és már mehetek is tőle haza. Ha nem fog feltartani. Állítólag kiskoromban ismertem, de nem emlékszem. És jóban voltam a lányával. Olyan 2 évvel lehet tőlem idősebb… Csak nagyi meséléseiből tudom.

...

Az utolsó óra, biosz. A növények nem igazán érdekelnek. Papírt csúsztatok a pad másik felére, mert a tanárnőnek remek fülei vannak, még azt a szót is hallja, amit senki sem mondott ki, esetleg gondolt rá. J A levelezés csendesebb.

Ezzel visszaadta nekem a papírt.

...

A bérház felé haladtunk, ahol a nőnek kellett laknia. Valami Egerszegi Mária. Lau kimondott csendben haladt mellettem, már nem bírtam.

- Mi van veled?

- Miért?

- Mert azt mondtad, hogy útközben elmeséled, mizu Gáborral. Meg különben is fura, hogy ilyen csendben vagy már vagy negyed órája.

- Áh, csak nincs kedvem beszélni… Szar napom van…

- Miért? Azt hittem jól elvagytok Gáborral! Csaknem miatta ez a rosszkedv?

- Ne is kérdezd…

Csakhogy ekkor már a bérházhoz értünk. Lau magába folytotta a szót. Megkerestem a nevet és becsengettem.

...

A néni kicsit feltartott, mert kérdezősködött. Sütivel kínált, ami nagyon fincsi volt! Amikor már kimentünk a bérházból, a bejárathoz ment egy ismerős csaj. Figyeltem, kihez csenget és majd leesett az állam! Egerszegi nénihez csengetett, tudom, mert az a legszélső a sorban. Kiderült, hogy a lánya! Mégis emlékeznék a csajra? Akkor a nénire miért nem? Aztán eljutott, hogy honnan ismerem…