Február 17.

Vééégre itt a hétvége. Vagyis már lassan el is telik. Már kicsit beleolvastam a választott könyvbe, de nem igazán érdekel. Laura siettetett, nem győztem a könyvtárban elolvasni a hátulját! Azon gondolkodtam, vajon miért is hívta meg Gábor pont Laurát. Nem kizárt, hogy tetszik neki, de az sem, hogy engem akar bosszantani. Tudom, ez a kijelentés kicsit önző, hiszen már több mint egy hónapja szakítottunk és én voltam az, aki véget vetett a kapcsolatnak. Hogy miért? Talán már nem volt olyan, mint az elején… Olyan… Kényszerített lett… Már nem is igazán érdekeltem őt… És nagyon is jól fogadta a szakítás hírét. Nem is volt meglepődve. Szerintem ha én nem teszem meg, előbb - utóbb ő fog elküldeni, vagy talál magának valaki mást. Például Laurát…

Ébresztő Rita! Téged már rég nem érdekel, mi van Gáborral! De akkor miért ez az irigység? Mert önző vagy és nem érdekel, hogy talán Laura jobban megbecsüli őt. De nem akarok önző, irigy dög lenni!

A saját magammal való veszekedésemet kopogás zavarta meg az ajtómon.

- Bújj be!

- Szia. Zsófi néni nyitott ajtót.

- Helló Márk! És nagyi mondta azt is, hogy kopogj?

- Hm. Ez az én ötletem volt. Hogy megy a suli?

- Mint mindig. De ne mondd, hogy ezért jöttél!

- Miért? Nem szoktam én csak úgy meglátogani a szomszédokat?

- Utolsó időben nem is… Ezt mivel magyarázod meg, szívem?

- Hát, nem nagyon volt időm, mert… Te sem jelentkeztél, kincsem!

- Igazat megvallva nem is nagyon gondoltam rá, hogy megnézzelek. Ugye nem vagyunk haragban, szívem?

- Még meggondolom. Ha eljössz velem tekézni, talán túlteszem magam a dolgon. Vagy ha akad valami más dolgod…

- Ezt halál komolyan gondolod? Én nem hagynám ki! Felöltözöm, szólok nagyinak és mehetünk.

Folytatás!

A tekézés szupi volt! Úgy imádok Márkkal tekézni! Majdnem mindig legyőzöm… J De nem ez a lényeg. Olyan jól ki tudok emellett kapcsolódni. Elfelejtem a tinigondjaimat, a sulit, mindent! Mindig pihenésképpen vicceket mesél, de néha nem is kell, úgyis röhögünk, mint az eszementek… J

Nem is csoda. Gyermekkorom óta ismerem Márkot. Ha eljöttem nagyihoz, az első utam a szomszéd ház volt. Még akkor játszogattunk. Később bringázni jártunk vagy labdajátékokat mutatott nekem, mert ha nem is Pesten laktunk, hanem kisvárosban, ott nem volt kitől ilyeneket tanulni. Aztán a suli volt a fő téma, sőt még a Gábor-ügyeket is néha vele beszéltem meg, mivel hát ő is srác.

- Kérlek menj ajtót nyitni, Rituskám! – szólt nagyi, mert én észre sem vettem volna a csengetést.

Az ajtó mögött Laura állt, izgatottan.

- Szió. Mesélni jöttél? – kérdeztem és bevezettem az előszobába.

- Szia! Ha érdekel, mindent részletesen elmesélek!

- Ok, ok. Ha már eljöttél… Hiszen tudod, hogy érdekel! J

És a szobámba mentünk.