- Te, Lau, látod azt a csajszit?

- Na, miért ki az?

- Csendesebben, és közben gyere!

A csaj már bement.

- Ki volt az?

- Képzeld, még nem volt időm mesélni! Mikor vasárnap elmentem a kávézóból, mert Márk hívott, egy autónál állt egy csajjal. Az autó a lányé volt, betemetve hóval. Segítettem ellapátolni a sok havat, hogy kijussanak, hálából a csaj hazavitt. Vagyis én Márknál maradtam. Kérdezősködtem a csajról, de semmi. Állítólag nem ismeri. Na és ez volt az a csaj!!!

- Micsoda?

- Jól hallod.

- És elhiggyem, hogy nem ismeri?!

- Igaz, vihogtak együtt, de én azért hiszek neki. Te nem ismered Márkot, nem tudhatod…

- Óha, valaki nagyon védi a fickót… Kopogtat az ajtón a szerelem… J

- Nem fogod fel??? A csöpp kis agyadból kiszivárgott a gyakran emlegetett információ, hogy CSAK BARÁT! Semmi több. Csak barát, csak barát, semmi több, csak barát, csak barát semmi több!

- Most kit akarsz meggyőzni? Engem nem tudsz és asszem ezzel tisztában vagy. Szóval magadat győzködöd?

- Utálatos vagy, tudtad? J

Mosoly csillant meg az arcán.

- Most Te következel! Mi van Gáborkáddal?

Lau megköszörülte a torkát annak jeléül, hogy nem a Gáborkája… J

- Hát… Hogy is mondjam… Meglepődtem… Mert nem is tudtam, hogy szeret táncolni! Vagyis hogy meg akar tanulni. A táncról beszélgettünk és hirtelen az az ötlete támadt, hogy szeretne tudni táncolni, járjunk együtt táncra… Be is jelentkeztünk, holnap lesz az első próba!

- Óha! Ezt én sem tudtam… társas?

- Az. Kíváncsi vagyok, melyikünk nagyobb mamlasz. J

...

A buszmegállóhoz értünk. Márk is ott várt, egyedül.

- Helló lányok! – köszönt felénk.

Biztosan örült, hogy ameddig a busz el nem jött, ami kb. fél óra volt, mindhárman ott beszélgettünk, sőt még útközben is szórakoztunk.

...

Nahát! Azt leszámítva, hogy Lau mindig hogy lehordja Márkot, elég jól elvoltak!

...

SMS-em érkezett. Ismeretlen szám. A szöveg a következő: “Helló! Ha van időd, gyere el ma 16:00- kor a parkba. Lényegtelen, ki vagyok. Csak gyere el! ” Ki lehet ez? Honnan tudja a számom? Miért hív a parkba? Milliónyi kérdésem támadt. Majd felteszem neki, ha elmegyek!

...

Az utcán sétálok a park felé. Nagyinak nem szóltam, miért megyek, csak azt, kimegyek egy kicsit a parkba. Biztosan észből ment volna ki, ha megmondtam volna, hogy ilyenkor, korom sötétben megyek egyedül a parkba egy ismeretlen után. Kíváncsi vagyok és kalandvágyó. Szeretem a meglepetéseket. De félek is. Mi van ha tévedés?

...

Le akartam ülni, de megfázni nem szeretnék. Ott dideregtem a sötétben, a csúszdánál. Hó ropogott a lábak alatt és lépteket hallottam. A lámpák a parkban és az utcán először homályos képet mutattak, de aztán a kép kiélesedett…

Folytatás!

- Gábor??? Mit keresel te itt?!

- Szia. Ne félj, nem tévedés!

- Még hogy ne féljek! Nem válaszoltál. Minek hívtál ide???

- Én csak… Beszélni szeretnék veled.

- Most? Itt? Miről?

- Nyugi… Nem szerettem volna a suliban, Lau előtt…

Közelebb lépett hozzám. Én ott dideregtem, be sem volt rendesen kapcsolva a kabátom.

- Fázom… - mindennek ellenére ez volt az, amit mondtam. Hirtelen elfelejtettem, minek is vagyok itt, hogy valaki beszélni szeretne velem. Gábor magához húzott, átölelt. Mintha a trópusokon lennék!

- Tudod, Lauráról lenne szó… Szerintem kicsit túlreagálja a dolgokat… Mindennek annyira örül…

- Ez mitől rossz? – kérdeztem és kicsit hátrébb léptem.

- Mert nem biztos, hogy vele szeretnék járni. Igazáből soha nem is akartam…

- Akkor minek hívtad meg pizzára?

Fel voltam háborodva. De haragudni nem tudtam rá. A köztünk lévő távolság újra csökkent… Behunytam a szemem. Gábor nyögött valamit, majd hozzám hajolt és megcsókolt…

- Tudom, ezért most biztosan utálsz, de meg kellett tennem! Mert Te vagy az, akivel a szabadidőmet szeretném eltölteni. Ez így igaz.

- De, ez nem helyes! Nem volna szabad így becsapnom a legjobb barátnőmet…

- Ez tény. De biztos, hogy nem tetszett az előbbi csók? – kérdezte csodálkozva.

- Nem hiszem el! Hogy gondolhatsz ilyet?

Kérdőn néztem rá, vártam a következményeket.

A következő másodpercben a park csókolózó párjává váltunk…

Február 20, kedd

Eldöntöttem, mától a napot is írom. J Tegnap, mikor végre hazajöttem, nem volt kedvem tanulni. És ezért is szereztem ma magamnak egy hármast. De üsse kő, majd kijavítom! Délelőtt hullott a hó. Lauval nem nagyon beszéltem, mi volt tegnap, mert hát… nem volt szép tőlem, amit tettem, sőt, még tetszett is… Úgy döntöttem, Márknak szólok a dologról és megkérdem a véleményét.

...

Órák után felhítam nagyit, hogy maradok Márkkal és az új haverjával háromig. Az új haverja most jött, a 2. félévben, 17 éves. Kornélnak hívják. Ezt hogyan lehet becézni??? J Szóval du kint élveztük a valószínűleg utolsó havat. A fiúk megmosdattak!!! Nem hiszem el! De ha lehet úgy mondani, visszaadtam nekik. Csak nem olyan mértékben… J

...

Márk még a suliba is bekergetett egy adag hóval, a folyosóra futottam. Közben talán visítottam is, meg persze röhögtem J

- Nééé! Ugye nem akarod egy épületben belém dobni azt a hógolyót?! – kiabáltam a futás közben.

- Mindegy, mivel a sálad alatt fog elolvadni! – kiabálta utánam Márk.

A folyosó végén utolért.

- Na, most kikapsz!

- Nééé… Nem kaptam még eleget???

- Jó, most az egyszer… Már úgyis elolvadt…

A falhoz támasztottam a hátam, ő pedig a felém dőlve a kezeit. Innem egyhamar ki nem jutok!

- Szóval, mit kapok cserébe, amiért megkíméltelek?

- Még kérsz is valamit cserébe? Nahát… Tiszta lelkiismeretet ajándékozok.

- Sokra megyek vele, mondhatom…

Egy perces csend következett. Arcainkat centiméterek választották el egymástól. Mélyen a szemembe nézett, de én már nem bírtam. Valamikor el kell neki mondanom a tegnapi ügyet…

- Márk, mondanom kell valamit! Hogy…

- Pssz… - félbeszakított, közben ujját a szájához emelte.

Arca lassan, de biztosan az enyémhez közeledett… Nem hiszem el! Gyorsan elfordítottam a fejem, miközben a szememet teljes erőmből összehúztam. Egy pillanatra arcomhoz támasztotta az orrát, majd hátrébb lépett és lehorgasztotta fejét.

“Én idióta! Ezzel mindent el… áh… Most biztosan hülyének néz és utál… Hogy fogok így valaha is a szemébe nézni? ” - suhant át Márk gondolatain. Utálta és egyben szégyellte magát.

- Ne haragudj… Felejtsük el és kész… - mondta, de ekkor én már sírtam. Hogy lehettem ilyen hülye? És vak!

- Kérlek miattam ne sírj… Már mondtam, hogy felejtsük el…

- Rendben. De nekem már sietnem kell a buszra… Pá… - mondtam sírva, és elrohantam.

Márk utánam köszönt, majd a földre csúszott. “Én idióta! Ezt sohasem bocsátom meg magamnak! És ő sem nekem… Most miattam szaladt el… Én nem így akartam… Olyan jól éreztük magunkat… Miért kellett így elb***nom?! ” Az egyik teremből előbújt egy csajszi, Annus. Bea és Niky barátnője.

- Mi bajod lett? – kérdezte Márktól. - Így meg fogsz fázni!

- Közöd? Húzz a…

- Ok, ok, nyugi, mentem…

...

Mikor Annus már visszafelé jött, Márk még mindig ott gubbasztott. Megragadta Annus karját, hogy az majdnem elesett a tűsarkúiban…

- Te! Mióta érdekel, hogy érzem magam? Nem mindegy az neked? Hagyjál békén és kész! – tört ki Márkból. Erre Annus megcsókolta.

- Így már jobban érzed magad? – kérdezte. – Vagy ez sem segít, hogy elfelejts egy ribancot?!

Ezzel Márknál betelt a pohár. Úgy pofon vágta Annust, hogy az beleszédült! Ilyet még sohasem tett. Nem bántana így egy csajt…

...

Én persze, mikor elrohantam, nekiütköztem Kornélnak.

- Veled meg mi történt? – kérdezte ártatlanul.

- Ne haragudj, de mennem kell…

- Ne félj, nekem nyugodtan elmondhatod!

- Hát jó… De ne nézz hülyének, kérlek!

...

Mikor elmondtam neki, kicsit csodálkozott, majd ennyit mondott:

- Márk helyében én is ezt tettem volna…

Én csak bámultam.

- Csak nem…

- De.

Aztán megcsókolt. Mi van ma ezekkel a fiúkkal? Meg tegnap is Gábor… Nem értem.

- De… Még csak egy hete ismerjük egymást…

- Az nem számít. Nagyon megtettszettél azalatt az egy hét alatt…

Hát erre most mit szóljak? Most Gábor, Márk vagy Kornél? Esetleg Rómeó? Mert hát eléggé szimpi… De így már akkora káosz lett a fejemben…

- Nem kérem, hogy rögtön megszeress, csak hogy adj egy kis esélyt!

- Hát… Nem tudom… Szerintem egy ideig pihennem kell a fiúktól, jobban mondva el kell döntenem, mihez kezdjek velük…

- Megértem. De addig maradhatánk barátok, ugye?

- Hát… Persze… De akkor máskor ne csókolj meg! J Legalább ameddig haverok leszünk, ok?

- Ha ez a feltételed…

- Jah, és ne szólj lécci senkinek a mai napról…

- Ahogy óhajtod! Elkísérhetlek a buszmegállóhoz?

Bólintottam. Kornél itt lakik a városban, nem messze a sulitól. Nemrég költöztek ide. Amúgy a haverjai Korn-nak becézik, de nekem arról mindjárt a Corn Flakes jut eszembe! J Ezért maradtam a hagyományos Kornélnál. Egész jól elvoltunk…

Február 21, szerda

Nahát! Mikor a suliba mentem, az első, amit megláttam, a csapatka volt, tehát Niky, Bea, Annus és újonnan Rómeó. Mind felém bámultak. Márk lekéste az első órát és Annus rá is azokkal a gyilkos szemeivel nézett. Niky és Bea suttogtak egész nap, mindenki, mikor meglátta Márkot, vihogott. Mi történt tegnap? Mikor Lautól megkérdeztem, ő megválaszolta a kérdést. Majd leesem a székről!