- Huh! Ha tudtad volna, mennyire izgultam! Háromszor változtattam meg a frizurám! Már majdnem el is késtem! A templomnál találkuztunk, Gábor írtó helyes volt a motoros kabátjában! Onnan egy kocsiba szálltunk, tudod, gondolom téged is akkoriban a nagybácsija hordozott! Az aztán jófej! Elvitt a városba és onnan gyalog elsétáltunk a pizzériáig. KÉZENFOGVA! Nem hittem volna, hogy ilyen… úriember! J A pizzéria szép rendezett volt, itt még nem voltam. Persze ettünk, de ez nem fontos. Sokat dumcsiztunk, de ugye nem bánod, hogy rólad nem volt szó? Nem akartalak említeni, nehogy elrontsam vele a meghitt pillanatokat. Aztán megint elmentünk oda, ahol azelőtt a nagybácsija kitett, de az autó még nem volt ott. Gábor megkérdezte, hogy jól éreztem- e magam és felajánlotta, hogy holnap eljön segíteni a leckével, mivel miatta ma nem tanulhattam. Beleegyeztem. Aztán jött a meglepetés, mert nem is sejtettem volna, hogy MEGCSÓKOL! Persze reménykedtem benne, hogy elbúcsúzunk, de nem most! J

Laura még most is olyan izgatott volt, tényleg nem várt sokat a találkától…

- Jah, és a póló bevált, megdícsért! Kösziii…

- Ne nekem köszönd, hanem főleg magadnak és neki. J

- De nem csak a templomig vittek, hanem meg kellett mutatnom, hogy hol lakom, mivel ”a sofőr házhoz szálított” Gábor is kiszállt és kaptam egy jóéjtpuszit! Annyira hihetetlen!

- Hát, szerintem várható volt. Ha már meghívott…

- És Te? Unatkoztál vagy eljött érted a Herceged?

- Utálom, ha úgy hívod. Nem is az. Csak jó barátom.

- Aha… Hiszi a piszi! Akkor miért ”szívem”-ezed?

-Az csak vicc! Megszólítás poénból. És örülnék, ha békén hagynád őt.

- A szívedet. Túlzottan jóban vagytok, nem gondolod? Én figyelmeztettelek… Tudod, ugye Te is nézed a TV-t?

- Ne izélj már! Bohócságokat beszélsz! Csak barát. Semmi több. Ja és kérdezted: nem unatkoztam, tekéztem Márkkal.

- Magyarul: randiztatok. J

- Rosszul mondod. Ez nem randi volt, csak egy találka. Tudod, hogy csak barát. A gimi előtt Ő volt az egyetlen igazi barátom.

- Ok, meg ne sértsem lágy szívét, illetve ”szívedet”…

- Elég ebből! Késő van, elmondtad, amiért jöttél, mehetsz is.

Játszottam a sértődöttet, amíg el nem ment.

Folytatás!

Este ezen törtem a fejem. Laura mindig ilyeneket beszél, de mi van, ha nem alaptalanul? Néha olyan érzésem van, hogy legszívessebben lerohannám Márkot… De ez hülyeség! Ő csak kedves és kész. Barát. És ez sem volt randi, csak két jó barát találkozása… Mégis néha, mikor egymásra nézünk, az az érzésem, hogy minden megállt, és csak mi ketten létezünk…

Miért etetem magam ilyen hmmm… érthetetlen, kitalált hülyeségekkel?! Csak Gábor óta hiányzik az érzés, hogy valaki szeret. Igen. Ez az. És én meg fantáziálok! Szegény Márk, ha tudná, most mikre gondoltam…

Végre elaludtam. Reggel minden szokásosan zajlott: fürdőszoba, öltözködés, reggeli…

...

Épp elfogyasztottuk az ebédet, amikor valaki a mobilomon hívott. Laura.

- Helló!

- Hell! Találkozhatnánk?

- Hát… Miért? Csak úgy? De még nem tanultam…

- Aha. Fél óra múlva a kávézóban?

- Ok. - és le is tettem.

...

Fél óra múlva tényleg mindketten ott ültünk a kávézóban és iszogattunk. Arról beszéltünk, milyen volt Gáborral járni és mit gondolunk róla. Persze nem csak jót! J Nem tudom, hogy hogyan és miért, de Lau áttért Márkra. Már az volt a sejtésem, hogy tetszik neki, de akkor talán nem viccelődne így vele.

- Szerinted Márk helyes srác?

- Hát, én nem tudhatom, más szemszögből nézek rá, mint a többi lány.

- Úúú… Tehát nem tagadod, hogy helyes. Ugye? Mert szerintem nincs benne semmi rossz.

Most abban, ha tetszene, vagy szerinte is helyes? Nem értettem. De nem mertem megkérdezni, nehogy emiatt megint célozgasson. Néha már idegesít.

- Erre most milyen választ vársz? Igen, szerintem is helyes, ha erre vártál.

- Végre!!! Tapsot!!! Na látod, hogy nem volt nehéz bevallani, hogy tetszik!

- A tetszik nem egyenlő a helyessel. Ne forgasd ki a szavaimat.

- Tényleg… És van közös hobbytok a tekézésen kívül?

- Igen. Képzeld, ugyanazokat a könyveket olvassuk. És a sport többi ágazata…

- És amúgy Márk is 15?

- Ühüm. Nemsokára 16 lesz. Mint mi. Még valami kérdés, kisasszony?

- Figyu! Van vagy volt már annak a gyereknek valaha barátnője? Rajtad kívül.

- Képzeld, Beával is járt már! A másikat nem ismered.

- Uh! Komi? És?

- Mi és? Az még régebben volt.

- Hisz Bea idősebb nála! Még az oviban?

- Elég ebből. Nem mindegy az neked? Gábor is már másodikos.

- De a fiúnak kell lennie az idősebbnek…

- Na és? Bea a rokonod. Nem is tudtál róla, hogy Márkkal járt?

- Nem, képzeld. Nem kedvelem a csajt és távolabbi rokon. Olyan mint a barátnői.

- Niky és Annus. Bizony, ők túlzottan is beképzeltek… Talán a pénzes szülők miatt.

- Talán. És ha már itt tartunk, tudsz róla, hogy a nagy Nikykének új pasija van?

- Kicsoda?

- Rómeó. Az Alfa Rómeó. J

- Aha! Az az, akinek az apja kertész és az anyja nem csinál semmit, mégis gazdagok?

- Igen az aranytojó tyúk fia. Ő is helyes, nem igaz?

- Dede. Nem tudom, miért azzal a pont-pont-ponttal kellett összejönnie…

- Csaknem kiszemelted megadnak? Mi vagy te sas, aki a zsákmányát követi?

- Ha-ha-ha. Nem vicces.

Ekkor szólalt meg a mobilom.

- Ki hív? Vedd fel!

- Helló Márk! Hogy mi? Észre sem vettem, hogy hull a hó! Komolyan? Igen, persze megyek már!

- Mi történt? – kérdezte Lau ijedt arccal.

- Most mennem kell! Sok sikert a háziban! J

Ezzel elviharoztam. Valóban szörnyen hullott a hó, minden jeges volt. Észre sem vettem, hogy már amióta idejöttem a kávézóba, másfél óra telt el és már akkor elindult a hózivatar…