2007. február 16-a van. Tegnap este találtam rá erre a régi naplóra, és ez már a jelen időszak. Azóta már győztem kijárni a falu általános iskoláját és felvettek a gimibe. Naponta utazom fél órát oda- vissza. Meg kell még szoknom a tömegközlekedést, hiszen azelőtt mindenhová gyalog, kerékpáron vagy autón mentem. A busz sem olyan szörnyű… J Az első félév már mögöttem van. Megismertem a mogorva tanárokat és az osztálytársaimról is alakultak ki véleményeim. Az osztályfőnökünk, Molnár Brigitta, alig lehet pár évvel idősebb tőlünk. Fuklaki Laura a padtársam, ABC sorrendben ülünk. Huncut és vidám csaj, már nemegyszer megtörtént, hogy elvonta a figyelmemet a tanítástól.

- Fuklaki, Farkas, kérem ne beszélgessenek!

Az egész osztály röhögcsél. Nem hiába, az angolos tanárnő még a magyar nyelvet is angolul beszéli! J J J Meg aztán a neveink sem hangzanak a legjobban! J

...

Délutánonként néha elmegyek a könyvtárba, megnézegetem, mit vihetnék haza olvasni, főleg így, péntekenként. Laura úgy döntött, ma velem tart.

- Mit vacakolsz már annyit, Ritu! Nem úgy egyeztünk, hogy ma elugrunk a ruhásba is? Kapd el a könyvet és gyerünk!

- Pillanat kisasszony! – szóltam vissza. - A ruha megvár.

- Nem, mivel még tanulnom is kell. Elfelejtetted, hogy magyarból verset kell és én még matekból is felelek?! Vagy örülnél, ha téged okolnálak a félévi matek hármasért? – monda Laura olyan gyorsan, hogy alig bírtam követni a beszédet. De nem volt igazán mérges. Ez jellemző rá. Meg az is, hogy a verset az utolsó pillanatban tanulja! J

...

- Minek jöttünk egyáltalán? – kérdeztem, mikor a ruhásbolthoz értünk.

- Valami normálisat kell vennem; nem említettem, hogy holnap randim van? Oopsz… – vallotta be elszégyenkezve.

- Aha! Asszem elfelejtetted… Na jó. Milyen cucc kéne? – ezt a kérdést általában ő teszi fel nekem ruhavásárláskor. Elég egyedien öltözködik, talán azért az a “normálisat”.

- Csak nem szeretnék úgy menni, hogy az illető szaladjon előlem, ha meglát. Pizzára hívott meg.

- Na és ki az az illető? Miért érzem úgy, hogy titkolózol? – böktem ki gúnyos mosollyal.

- Hát… Ööö… Csak egy srác… Na jó! Te akartad tudni! De ne harapd le érte a fejemet. Ok? Gábor…

- Na végre kibökted! De… Az a Gábor? - kérdeztem és a fölsők között túrtam.

- Az. Vagyis jobban mondva ő. Ő hívott meg és én nem is szóltam hozzá azelőtt! Megkérdezte, van- e szombatra programom és ha nincs, menjek el vele pizzázni. Ötkor talizunk. Mit kellett volna mondanom? Hogy á, nem, sajnálom, nem mehetek, mert jártál a barátnőmmel…

- Nem erre gondoltam.

- Akkor? Mi van, ha tetszik, és szívesen megyek vele? De ha gondolod, lemondhatom…

- em, nem. Menj csak el. Ez a póló jó lesz? – mutattam egy bordó fölnyakasra.

Ó, köszi. Szal áldásodat adod ránk? És igen, eléggé tetszik. Ha Te választottad, neki is fog!

Kínomban csak meglöktem és utána jött a nevetés! J